Gyere csak Csillagom!

Este úgy tértem nyugovóra, hogy jó lenne egy frappáns jelenet a könyvem folytatásához, de helyette ezt a történetet súgta a fülembe egy kis angyal. Most megosztom veletek is!

Gyere csak Csillagom!

Megcsörrent a telefon és az anyóka a fotel karfájára támaszkodva felállt, csoszogva tette meg a pár lépést a komódig, ahol is a kerek csipketerítő felett kapott helyet a telefon.
– Halló – szólalt bele a kagylóba
– Szia Nagyi! Hogy vagy?
Az anyóka szíve gyorsabban kezdett el verni, ahogy meghallotta az unokája hangját, hiszen van annak talán már egy éve is, hogy utoljára beszéltek egymással.
– Szia Andriskám, de örülök, hogy hívtál! Jól vagyok, itt fáj, ott fáj, tudod öregesen, de azért jól vagyok. És te, hogy vagy? Gondolom nagyon készülsz már a diplomádra!
– Nagyi most szünet van, ne is beszélj róla. Azért kereslek, mert anyuék mondták, hogy nagyon hiányolsz már.
– Hát persze, hogy hiányollak csillagom, ti fiatalok olyan gyorsan nőttök, változtok, lehet, hogy már meg sem ismernélek.
– Holnap délután otthon vagy? Meglátogatnálak!
– Otthon vagyok, hol lennék máshol? Gyere csak, főzök valami finomat és megsütöm a kedvenc süteményedet is!
A vonal másik végén hosszú csendes szünet után végre megérkezett a válasz.
– Jól van Nagyi, akkor holnap délután találkozunk! Bocsi, de most mennem kell, skype-on hív a barátom! Puszi!!
– Gyere, szeretettel várlak, puszi! – mondta, bár hallotta, hogy kár végig mondania, mert a mondandója felénél egy kattanással megszakadt a vonal.
Az anyókának fogalma sem volt, hogy mi az a skype, de már megszokta, hogy felét sem érti annak amit a fiatalok beszélnek.
Másnap reggel miután felébredt el ment a kisboltba, útközben két falubeli asszonynak is eldicsekedett, hogy az unkáját várja ma ebédre. A boltos Marcsi még egy zacskó mazsolát is belecsempészett titokban az anyóka szatyrába, mikor lelkendezve mesélte, mivel készül Andriska fogadására.
Otthon aztán papirost és aprófát tett a sparheltbe, begyújtott, megsiratva levágta az utolsó tyúkját, elkészítette a gyöngyöző húslevest. Kicsit szégyellte magát, hogy kész tésztával fogja kínálni, de reumás kezeivel már évek óta nem tudott tésztát gyúrni, még a pörkölthöz való nokedli szaggatása is fájdalommal járt.
Mikor már a mazsolás meggyes pite is kikerült a sütőből, leült az asztalhoz és kezét az ölébe ejtve büszkén körbenézett. Minden a helyén volt a fejedelmi ebéd, a hófehér csipketerítő, a Zsolnay tányérok, meg a levesestál. Igaz, nem volt már meg az egész készlet, de nekik kettejüknek hiánytalanul meg tudod teríteni azzal ami megúszta az eddigi sok-sok vasárnapot.
Az ablakon kinézve látta, hogy szép nagy pelyhekben elkezdett szállingózni a hó.
Lassan beesteledett. A várakozás órái alatt a hó belepte a kertet, a fákat, bokrokat, a kerítést és puha, fehérséggel borította házat is. Bent szépen lassan kehült a sparhelt, kihűlt az ebéd és a konyha is. Az anyóka fáradtan, fázósan borult az asztalra és elaludt.